Tegnap egy kicsit mindannyian dánok voltunk – Szerkesztői Jegyzet
Ez a mai bejegyzés különleges lesz. A mai napon azt terveztük, hogy megyünk tovább, és már a második kör mérkőzéseire adott tippjeinket olvashatjátok a délután folyamán. De van helyzet, amikor meg kell állni egy pillanatra. Ez egy ilyen helyzet.
Nem ismerem személyesen Christian Eriksent. Sosem fociztam vele, nem beszélgettünk egy sör mellett, nem tudtam, hogy van felesége, hogy családapa, csak annyit, hogy az Interben játszik, és hogy veszett jó futballista. Mégis megdöbbentett és sokkolt, amit tegnap láttam, amit látnom kellett.
A meccs elé sem nagy elvárásokkal ültem le, úgy voltam vele, hogy ez a dán csapat simán átlép majd Finnországon.
És úgy is indult a meccs, a finnek alig lépték át a félpályát, Dánia pedig tüzelt jobbról és balról, közelről és távolról, Hradecky viszont állta a sarat.
Egy kissé leült a találkozó, én pedig a mellettem elhaladó pultoslánytól kértem még egy sört. Mire felkaptam a fejem valaki már a földön feküdt. Nem láttam, ki az, csak azt, hogy mindenki – dán és finn egyaránt – integet a kispadok felé, hogy jöjjenek, mert baj van.
A földön Christian Eriksen, az Inter és a dán válogatott irányítója feküdt. Az esetet nem ismételték meg, így egy darabig értetlenül álltam az eset előtt, a barátaim kérdezgettem, mi történt. Akkor lett igazán nagy a kétségbeesés, akkor fagyott meg a levegő, amikor egyre több játékos fogta a fejét, temette kezébe az arcát, zokogott, guggolt, miközben semmit nem láthattunk, mert egyre többen állták körbe a földön fekvő Eriksent.
Aztán láttuk a szívmasszázst…
A pálya mellett megjelent egy lány, akit előbb Kasper Schmeichel, majd Simon Kjaer ölelt, nyugtatott. Mint kiderült, ő Sabrina Kvist, Eriksen felesége volt. Síri csend honolt a Parken stadionban, az egészségügyi dolgozók pedig hősiesen küzdöttek a játékos életéért. Óráknak tűnő percek voltak ezek, ekkor már minden dán egymást átkarolva állta körbe társát, hogy így takarják a kíváncsi szemek elől.
Majd felharsant egy bátortalan kiáltás, jött a tapsvihar, Eriksent hordágyra rakták, de továbbra sem tudtunk semmit.
Hamarosan rezgett a telefonom, egy barátom küldött egy fotót, azt a bizonyos fotót, amin az látszik, hogy Christian Eriksen magánál van, felemeli és fogja a fejét. Egy kicsit könnyebb lett mindenkinek…
De nem a dán játékosoknak…
A találkozót félbeszakították, a finnek tíz perccel később bevonultak az öltözőbe, míg a dánok a társukkal maradtak.
Az UEFA illetékesei háromnegyed nyolcra ígértek információt, hogy lejátsszák-e végül a találkozót vagy sem. Picivel a kijelölt határidő után megszületett a döntés: Fél kilenckor újra pályára lépnek a játékosok.
Pályára is léptek, a finnek Joel Pohjanpalo fejesgóljával nyertek 1-0-ra. De az eredmény most csak sokadlagos.
Egy emberként Eriksenért
A világ minden tájáról, ismert emberek és „átlagos” fickók árasztották el üzeneteikkel a közösségi médiát, egy emberként szurkoltak a jó hírekért. A kényszerszünet alatt egy szívet melengető esemény is történt. A finn és dán tábor egymást felváltva skandálták Christian Eriksen nevét, majd hatalmas tapsvihar fogadta azt, amikor a kivetítőn megjelent: Eriksen állapota stabil, magánál van és kórházba szállították.
Our thoughts are with you, @ChrisEriksen8.
— Germany (@DFB_Team_EN) June 12, 2021
Wishing you a speedy recovery! pic.twitter.com/8wUDuN4uhG
Forza Chris, we are all with you 🇩🇰 🇮🇹 @DBUfodbold
— Italy ⭐️⭐️⭐️⭐️ (@azzurri) June 12, 2021
The entire footballing world is rooting for you, Christian Eriksen. 🙏#EURO2020
— Indian Football Team (@IndianFootball) June 12, 2021
Ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül
Pedig el akartam, Isten lássa a lelkem! De nem, nem megyek el mellette szó nélkül, mert egyszerűen nem tudok, mert az ilyen mellett nem lehet. Az ijesztő jelenetek után a stúdióba kapcsoltak, ahol Petry Zsolt mellett Bognár György szakértett.
Míg a műsorvezető és Petry láthatóan aggódtak, Berkesi Judit hangja el is csuklott, addig Bognár úgy tett, mintha valakinek csak a bokája ficamodott volna ki, és nem az egész világ előtt élesztették volna újra.
Kardoskodott azért, hogy minél hamarabb folytassák a meccset, és amikor Petry a dán játékosok mentális állapota miatt aggódott (valószínűleg arra akart volna kilyukadni), akkor azzal szakította félbe, hogy aki nem bírja, le kell cserélni, mit kell foglalkozni a dánok lelkiállapotával?!
Ez csak a jéghegy csúcsa volt, a Paks vezetőedzője egymás után mondta az érzéketlenebbnél érzéketlenebb monológjait, egyszer még egy gúnyos viccet is megengedett magának.
Nem túlzok, ha azt mondom: Bognár György túllépett egy határt. Méghozzá kegyetlenül.
Értem, ő egy pragmatikus ember, de vannak szituációk, amikor ezt félre kell tenni. Van, amikor nem az a legfontosabb, hogy lejátsszák-e a második félidőt, hanem az, hogy egy ember majdnem meghalt a szemünk láttára. Hogy a társai sokkos állapotban vannak.
Nem tisztem, nem tisztünk senki felett ítéletet mondani, bízunk benne, hogy a mai napra már Bognár is átértékelte azt, amit és ahogy mondott, és nyilvánosan bocsánatot kér. Bár, talán már nagyon elkésett vele.
Végszó
Nem ilyen EB-t akartunk. Soha többé nem akarunk ilyet látni. Tegnap ismét bebizonyosodott, hogy Bill Shankly örökérvényű mondása nem igaz. A legendás játékos egyszer azt mondta:
„Sokan úgy gondolják, hogy a futball úgyszólván élet-halál kérdése. Megnyugtatok mindenkit. Sokkal fontosabb annál.”
Nem, nem az!
Mielőbbi gyógyulást és gyors, teljes felépülést kívánunk Christian Eriksennek, kitartást a családjának és a csapattársainak!
Holnap visszatérünk a rendes kerékvágásba, de ma mi is egy picit megpihenünk.