Szavak nélkül 2.0 – Hazai pályán is kikapott a PAFC
Nagyon nehéz dolgunk van jelen pillanatban. Úgy kellene írni a Puskás Akadémia tegnap lejátszott Európa Konferencia-liga mérkőzéséről, hogy az érzelmek nem öntik el az elménket százszázalékosan. Tényleg nehéz. Szorítkozzunk egyelőre a tényekre: Kiesett a Puskás Akadémia. Még csak július van, de már a nemzetközi kupákban indult csapataink fele kiesett. Szeretnénk pozitívak maradni, a Fradi és az Újpest eddig ugyanis remekül teljesít, de ami a bajnokság ezüst-, és bronzérmesénél zajlott, az… Egyszerűen kevés.
Nem tisztünk ekézni sem a Vidit, sem a Puskás Akadémiát. De az Ararát Jereván és az RFS igenis olyan ellenfél, akit oda-vissza kellett volna verni. Ehelyett lett belőle két kellemetlen vereség. És ez ritka szomorú, tekintve, hogy a klubjaink költségvetése, a játékosok fizetése messze meghaladja az örmény és a lett csapatét.
Nem is az fáj a legjobban, hogy a Puskás elbúcsúzott az Európa Konferencia-ligától. Inkább az, ahogyan elbúcsúztak.
Az odavágó
A mérkőzés előtt írtunk az esélyekről, és látva, hogy a szintén nem túl veretes Klaksvík ellen milyen eredményt értek el (hazai pályán 3-2-es vereség, idegenben 3-2-es győzelem, majd hosszabbításban 4-2), míg a Puskás Akadémia – ha döcögve is, de – egy idegenbeli döntetlent követően 3-1-re verte a finn Inter Turkut.
Ilyen eredményekkel vágott neki a mérkőzésnek Lettországban, a kicsiny stadionban a felcsúti együttes, mi pedig totálisan meg voltunk győződve arról, hogy ebből nem születhet más, csak vendéggyőzelem. Ennél nagyobbat nem is tévedhettünk.
Az RFS, azaz a rigai futballiskola játékosai teljesen feltüzelve kezdtek bele a mérkőzésbe, és még fél óra sem kellett nekik, hogy 3-0-s előnyre tegyenek szert. Mi meg csak a leesett állunkat kerestük. A második félidőre sem sikerült feljavulni, Kiss Tamásék még csak a kaput sem tudták eltalálni.
Hornyák Zsolt láthatóan elégedetlen volt a teljesítménnyel, ám kijelentette: Tudom, hogy nulla három után nem egyszerű, de érzem a csapaton az elszántságot, érzem a játékosaimon, hogy nagyon csalódottak. Türelmesen kell játszanunk, és ha a jobbik oldalunkat mutatjuk csapatmunkában, védekezésben és támadásban, akkor sikerülhet hamar gólt szereznünk. De nem nyílhatunk ki eszeveszetten, mert nem rossz gárda az ellenfelünk. Nem lesz egyszerű feladat, de érzem a csapat erejét, mindenki tovább szeretne jutni.”
Már korábban lelőttük a poént, de akkor írjuk le még egyszer: Nem sikerült.
Puskás Akadémia – RFS: 0-2
G.: Lemajic, Santana Deocleciano
Továbbjutott az RFS 5-0-s összesítéssel
Ezt még leírni is rossz volt. A fogadkozások megvoltak, Hornyák Zsolt pedig egy erőteljesen támadó felfogású alakulatot küldött pályára, lássuk a kezdőket!
Puskás Akadémia:
Tóth – Nunes, Stronati, Spandler – Nagy, van Nieff, Corbu, Deutsch – Baluta, Slagveer, Plsek
RFS:
Cerniauskas – Savalnieks, Jagodinskis, Lipuscek, Sorokins – Saric, Strumia, Simkovic – Friesenbichlier, Lemajic, Santana
Láthatjátok, egy egetverő világsztár sincs a lettek keretében, és még meccs alatt is volt egy jelenet, amiből kiderült: Nem egy túl magasan jegyzett, erős csapat volt a Puskás Akadémia ellenfele.
Ugyanis a meccs első félidejében Roberts Salvalnieks arcán felszakadt a bőr, emiatt a meze véres lett. És a letteknél nem volt cseredressz, így amíg a stáb tagjai mosógépet játszottak, addig a védő pályán kívül ragadt. És ez alatt a nyolc perces program alatt a Puskás Akadémia még csak helyzetbe sem tudott kerülni.
Az RFS bravúrosan védekezett, türelmesen játszott, tudták, hogy nem szabad sietniük, mert egy korai gólra megérezhetik a vérszagot a hazaiak. Jól tették, ezt a védelmet nem sikerült feltörni, sőt néha még a lettek is eljutottak Tóth kapujáig.
A félidei hármas sípszó felharsanásakor 0-0-t mutatott az eredményjelző, 45 perce maradt a Felcsútnak, hogy ledolgozza a háromgólos hátrányát. Hornyák Zsolt megpróbálta, rajta nem múlt semmi: Deutsch Lászlót Libor Kozák váltotta, de ő sem váltotta meg a világot, ezt a fenti 0 szám remekül bizonyítja.
**Az Általános Felhasználási feltételek érvényesek, csupán a maximális bónusz összeg és a % növekedett. Kizárólagosan új játékosok számára elérhető, mivel ez egy Üdvözlő Ajánlat. Érvényesség január 25. végéig.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
Alig kezdődött el a második félidő, tíz percen belül megszületett az első gól. Csak ezt nem a hazai Puskás Akadémia, hanem az RFS, pontosabban Darko Lemajic szerezte, aki néha-néha biztosan meg fog jelenni majd Tóth kapus rémálmaiban, ugyanis az első találkozón duplázni tudott. Most, az 53. percben úgy játszották ki a felcsútiak védelmét, hogy arra csak csettinteni lehetett, az akciót nagyon higgadtan fejezte be a szerb csatár.
Libor Kozák két hatalmas helyzetet elpuskázott, a másodiknál a kapu torkából fejelte a felsőkapufára a labdát, nem is egyszer, kétszer pattant meg a felsőlécen a játékszer… Szegény embert az ág is húzza.
Negyedórával később minden kérdés eldőlt… Bár, ez nem teljesen igaz, minden valószínűség szerint már az első gól után feladták lélekben a hazaiak.
Mindenesetre a 69. percben a Rigas Futbola Skola megrúgta, vagyis megfejelte második találatát, az első gólnál assziszttal jelentkező Emerson Santana Deocleciano előzte meg Nunest, majd közelről a hálóba fejelt. Sokatmondó a mérkőzés kommentátorának reakciója a második gólt követően:
Azt a mindenit, hát ez már nagyon fáj.
Fájt is. Nagyon. A Transfermarkt adatbázisa szerint a Puskás Akadémia játékosainak összértéke 12,45 millió euró, míg ellenfelüknél ez a szám a fele, 6,33 millió. Az eredmény mégis 5-0 lett.
A nyilatkozatok
Hornyák Zsolt vezetőedző a korai gólt hiányolta, de a katasztrofális végeredmény ellenére dicsérte legényei hozzáállását:
Az első félidőben nem bírtuk összehozni egy gólt, pedig lehetőségünk volt rá. Hiányzott a játékunkból a tűz, a kiemelkedő egyéni teljesítmény, főleg Balutától vártam volna. Az ellenfél jól védekezett, és az történt, amit nagyon nem szerettünk volna: az ellenfél az első helyzetéből gólt szerzett, amitől sajnos mentálisan megtört a csapat. Nagyon sajnálom a fiúkat, mert láttam rajtuk, hogy mindent megpróbáltak az első félidőben.
A másodikban is akartunk, jött ráadásul Géresi Krisztián, aki hozta azt a kreativitást, amit vártam volna. Próbálkoztunk megszerezni a becsületgólt, mindenkiben megvolt az akarat, erre büszke is vagyok. Ezt a párharcot az első mérkőzés első huszonöt percében veszítettük el.
Nehéz ilyenkor semmit sem mondani, de inkább folytassuk Viktors Morozs, a győztes csapat mesterének értékelésével:
Megpróbáltunk a védekezésre koncentrálni, de támadni is szerettünk volna. Voltak is lehetőségeink az első félidőben, de nem használtuk ki őket. A védelemben tökéletesen működtünk, csak néhány helyzetet engedtük az ellenfélnek, ebből talán egy kapufa volt igazán veszélyes. Sikerült győznünk, és nagyon örülünk, hogy kapott gól nélkül jutottunk tovább, hiszen nem mi voltunk a favoritok ebben a párharcban, nagyon erős csapattal találkoztunk.
Végül pedig álljon itt változtatás nélkül a Puskás Akadémia hivatalos honlapján megjelenő értékelés:
A párharc összecsapásairól elmondható, hogy mindkét találkozón dominálni és irányítani tudtuk a játékot, azonban északi ellenfelünk legnagyobb fegyverére, azaz a fejpárbajok megnyerésére nem volt ellenszerünk. Kis túlzással elmondható, hogy míg az ellenfél a két találkozón összesen 5 alkalommal próbálhatott meg gólt szerezni – sikeresen – addig a mi helyzetkihasználásunk sajnos gyenge volt.