Rafael Nadal nyerte a 2019-es US Opent, hiába nyújtotta Daniil Medvegyev élete teljesítményét
A teniszsport négy kiemelt, nagy tornája az Australian Open januárban, a Roland Garros május-júniusban, a wimbledoni torna június-júliusban illetve a szeptemberi, keménypályás US Open, amelynek idei kiírása épp a napokban fejeződött be a nőknél és a férfiaknál is – aki a négy nagy torna közül legalább egyet meg tud nyerni egy adott évben, az a hihetetlen szoros mezőnyt figyelembe véve, már biztosan elégedett lehet a teljesítményével. Ha csak a világranglistából indultunk ki az idei US Open előtt, akkor a férfiaknál a „szokásos” Djokovic, Nadal és Federer hármas mellett Thiem (ő aztán az első körben meglepetésre kiesett) és Medvegyev nevére kellett figyelni, a nőknél pedig Osaka, Barty, Pliskova valamint Halep és Svitolina voltak a ranglistán olyan pozícióban, ami alapján győzelemre is esélyesnek gondolhattuk őket.
Ezzel szemben a nőknél a legjobb nyolcig már csak Svitolina tudott eljutni, aki aztán tovább is ment a legjobb négybe, ahol a sportág nagyágyújával, Serena Williamsszel hozta össze a sors, aki úgy jutott el az elődöntőig, hogy mindössze honfitársa, McNally tudta három játszmára kényszeríteni. Ennek megfelelően Svitolinát is lesöpörte a pályáról és nagy esélyesként masírozott a döntőbe. Ahol az a Bianca Andreescu várt rá Kanadából, aki kemény háromjátszmás meccsek után jutott el ugyanoda, olyan játékosokon keresztül, mint Wozniacki vagy Bencic, de neki igazából csak az idei évben, kisebb versenyeken voltak eddig jó eredményei, tehát egyáltalán nem tűnt esélyesnek.
Viszont a döntőben aztán Williams a leggyengébb játékát nyújtotta az egész US Openen – volt 33 ki nem kényszerített hibája, háromszor ütött kettős hibát és első szerváinak kevesebb, mint fele volt jó -, míg a kanadai brutálisan jól szervált végig a meccsen, hozta a saját adogatásait, így igazából egy stabil, hiba nélküli játék elég volt neki ahhoz, hogy megakadályozza Williams 24. egyéni tornagyőzelmének megszerzését. A férfiaknál hasonló izgalmakat hozott a torna, bár itt az esélyesek közül jópáran eljutottak a legjobb nyolcig (Djokovicot korai sérülése akadályozta meg ebben), ott volt Federer, Medvegyev, Nadal és Monfils is, de a négybe már csak Medvegyev és Nadal jutott be, ugyanis volt két meglepetés-játékos is, a kiemelés nélkül érkező bolgár Grigor Dimitrov élete eredményét produkálva lépett túl Federeren és az olasz Matteo Berrettini elődöntőjére sem számított senki.
Medvegyev és Nadal is könnyű meccsek után érkezett meg a döntőbe
Ezeken a meccseken aztán érvényesült a papírforma Nadal és Medvegyev is könnyedén, három játszmában győzte le ellenfelét és érkezett meg a döntőbe, ahol aztán egy kőkemény, közel 5 órás meccsen a spanyol Nadal szerezte meg 19. Grand Slam-győzelmét. Ha valaki látta a meccset, az biztosan bólogat azon szalagcímek láttán, mint „Történelmi küzdelem”, „Drámai fordulatok”, mert ez aztán egy küzdelmes meccs volt, igazi hullámvasút. Pedig az első két szett alapján (amelyeket a spanyol könnyedén hozott), már-már temették sokan a meccset, de Medvegyev simán visszajött a harmadik és a negyedik szettben és összességében nézve, még több nyerő ütése is lett, mint Nadalnak – nem volt kevés bréklabda sem, a spanyol 21, az orosz 15 bréklabdával zárt. Az ötödik szett végén Medvegyev többször hárította ellenfele meccslabdáit, sőt mindig elő tudott húzni valami fegyvert a tarsolyából, gondoljunk csak a 14 ászára, ami kilenccel több, mint amennyit a spanyol ütött.
De végül a hálónál nyújtott teljesítmény, a hihetetlen lelkesedés és a sokévnyi tapasztalat Nadal mellett döntött, aki könnyekben kitörve ünnepelte sikerét – miközben nem mehetett el szó nélkül Medvegyev teljesítményének dicsérete mellett sem. És ez a siker azt is megmutatta, hogy bár a spanyol teniszező éveken át Roger Federer árnyékában játszott, még mindig messze a karrier vége számára és továbbra is egyike azoknak, akik az elmúlt időszak teniszét meghatározták Federer és Djokovic mellett és egyáltalán nem szabad még leírni őt. Miközben 33 évesen a többség már nem arról álmodozik, hogy legyőzze Djokovicot, hanem egyáltalán örül, hogy még játszhat – például Andy Murray, akinek felépülése a rivaldafénytől messze zajlik -, Nadal úgy tűnik, még mindig fénykorát éli.