Mi Folyik Itt? Vezetjük a Nemzetek Ligája Tabellát!
Kicsit keserédesen állok neki ennek a mostani összefoglalónak. Egyrészt bocsi, hogy az olasz és a német meccsről nem született összefoglaló, de lassan már az ember úgy van vele, hogy pontot szerezni és szűken kikapni a világ egyik legjobb csapatától már nem hír.
Az viszont hír, hogy a magyar válogatott a csoportjának élén áll túl a felén. Négy mérkőzést játszottunk le két hét alatt, és ezek alatt hét pontot szedtünk össze. Lehet azt mondani, hogy ez a sorozat nem érdekli Angliát, Olaszországot és Németországot, azt is lehet mondani, hogy háromból két csapat útkeresésben van, mert a VB-re szeretnének összeállni. Azt is lehet mondani, hogy a játékosok fáradtak. De ezek engem mind nem érdekelnek. A Nemzetek Ligája legerősebb csoportjában két forduló van vissza, mi pedig az első helyen állunk. Ez érdekel.
Az előbb azt mondtam, hogy egyrészt, így ehhez tartozik egy másrészt is…
Másrészt, ambivalens érzéseim támadtak ma reggel, amikor megnyitottam a közösségi médiás felületeimet, amikor megnyitottam az online lapokat. Ahelyett, hogy saját győzelmünket ünnepelnénk, ahelyett, hogy örülnénk a sikerüknek, amire talán még sosem volt példa, ahelyett, hogy büszkék lennénk a sajátjainkra. Az internetet elárasztotta a gúny és a kárörvendés. Nagyon tudom sajnálni, hogy a politika így beleette magát a sportba. Hazudhatnám azt, hogy engem nem érdekel a politika, csak a sport. Hazudhatnám azt is, hogy nincs véleményem. De nem teszem. Érdekel, és van véleményem. Ennek megosztása azonban nem ide tartozik. Nem fogok kárörvendeni, nem fogok véleményt formálni arról, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Én csak a sportról akarok beszélni, csak és kizárólag azt szeretném, hogy ez a győzelem megmaradjon, minden mást pedig felejtsünk el. Mert ami egyébként történik az vérlázító és nem ide való. És elhomályosítja, hogy egyébként 94 év után vertük el úgy az Európa-bajnokság ezüstérmesét, mint szódás a lovát.
Anglia – Magyarország: 0-4
G.: Sallai (2), Nagy Zs., Gazdag
Nem a magyar csapaton múlt, hogy a mérkőzés tippje nem jött be. Azt mondtuk, mindkét együttes a hálóba fog találni, viszont csak az esélytelenebbnek gondolt magyaroknak sikerült gólt szereznie. Nem is egyet, rögtön négyet. Elképesztő bravúrt hajtott végre Marco Rossi csapata, és igazából a vesztes tippünk miatt sem vagyunk szomorúak.
A kezdőcsapatok:
Anglia:
Ramsdale – Walker, Stones, Guéhi, James – Gallagher, Phillips, Bellingham – Saka, Kane, Bowen
Magyarország:
Dibusz – Lang, Orbán, Szalai A. – Fiola, Styles, Schafer, Nagy Zs. – Szoboszlai, Sallai – Szalai Á.
Az angol csapat egy lőtt góllal, két döntetlennel és egy vereséggel vágott neki a meccsnek, Gareth Southgate a kezdőbe tehetséges, fiatal játékosokat választott a kulcsemberekkel vegyítve, a magyar csapat kezdőjét majdnem sikerült teljesen eltalálnunk.
Ahogy arra számítani lehetett, a Molineux közönsége azt láthatta, hogy a kedvenceik támadnak, míg a vendégek védekeznek. Gólzáporos győzelemre készült a csapat, feledtetni akarták az eddigi rossz teljesítményüket. Már az elején volt is egy helyzete Jarrod Bowennek, de akkor Nagy Zsolt menteni tudott. Később viszont egy elvégzett szabadrúgás valahogy a tizenhatoson belül, a rövidnél álló Sallai Rolandhoz került, a Freiburg támadója előbb átvette a labdát, majd mielőtt a blokk odaért volna, a hálóba bombázott, 0-1.
A hazai játékosok már melegítettek ekkor, és a félidő hátralévő részében ugyan nyomtak az angolok, de nagy helyzetet nem tudtak kialakítani. Illetve, de, tudtak, csak nem saját játékosuk szerzett majdnem gólt, hanem a magyarok részéről Willi Orbán, aki fel akart szabadítani, helyette megtornáztatta Dibusz Dénest.
A szünetre elégedetten mehettek a vendégek, annál kevésbé a hazaiak.
A második félidőre megélénkültek az angolok, folyamatosan járatták a labdát és védekezésre késztették a mieinket. Szalai Ádám nem tudta megtartani a labdákat, de nem volt dolga, ahogy hozzá került, azonnal ketten ott termettek.
Marco Rossi úgy döntött, itt az ideje cserélni, rövid időn belül lekapta a pályáról Szalai Ádámot, Callum Stylest és Szoboszlai Dominiket, a helyükre érkezett Ádám Martin, Nagy Ádám és Gazdag Dániel. Ez pedig meghozta a változást. A hazaiak egyre frusztráltabbá váltak, mi pedig lehiggadtunk. Ádám jól elkapta a fonalat, és egy Schafer által előreívelt labdát vett el Reece Jamestől, bokából visszahúzta a tizenhatos előtt, majd a balján érkező Sallait játszotta meg, aki ütemtelenül, spiccel lőtt Ramsdale lába mellett a kapuba, 0-2.
Itt azért már erőteljesebb volt a fütty, és még nem volt vége a háromoroszlánosok megpróbáltatásainak. A 80. percben Loic Nego – aki a gólszerzőt, Sallai Rolandot váltotta – Nagy Ádám beadását próbálta kapura fejelni, az lejött egy védőről, de Ádám Martin ott termett, letette lövőre Nagy Zsolt elé, aki hatalmas gólt bombázott a kapu jobb oldalába, 0-3.
Ezt követően John Stonest kiállították ütésért – itt jegyezzük meg, hogy semmi sem volt, Stonest igazságtalanul szórták ki, de szerencsére nem foghatják erre az angolok a vereségüket.
A meccs legvégén már teljesen elkészültek fejben az angolok, a magyarok tili-tolija egyáltalán nem volt ínyükre, így néha a kelleténél durvábbak voltak. Sérülés szerencsére nem történt, de egy negyedik gólt még bevittünk, Nagy Ádám kiugratása után Gazdag Dániel okosan löbbölte át a labdát a kifutó kapus felett.
Meseszerű játék, nagyszerű eredmény, hatvan év után nem egyszer, de kétszer verjük meg Angliát, és így az élen állunk. Amennyiben szeptemberben az angolok a két meccsük közül csak egyet nem nyernek meg, mi már biztosan bentmaradunk. De ilyen négy kör után hadd mondjam már ki azt, hogy akár a négyesdöntőre is van esélyünk. Mert ennek a csapatnak van sansza megnyerni a Nemzetek Ligája csoportját.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
Értékelések
A mérkőzés estéjén és másnap a világ minden táján foglalkoztak a válogatott sikerével, nem gondolta volna senki sem, hogy ilyen arányú győzelmet tudnak aratni Wolwerhamptonban. A szurkolók egy része Gareth Southgate távozását követelte, azonban azt mondják, kap még esélyt a mester, aki két világeseményen is a legjobb eredményt érte el 1966 óta. A játékosai fáradtak, előfordulnak az ilyen eredmények, még ha ez most tényleg nagyon kellemetlen is számukra.
A magyarokat agyon dicsérték, teljes joggal, ugyanis tényleg nagyon egyben volt az együttes. Nem tudom, lehet-e kiemelni valakit, de nálunk Sallai Roland mellett Nagy Zsolt és Schafer András volt a meccs embere, az Union Berlin játékosa nem játszott annyira feltűnően, mint gólszerző társai, viszont robotolt, labdát szerzett, ütközött, osztogatott, egyfajta Luka Modrici játékot játszott. Méghozzá tökéletesen.
A találkozót követően sok játékos nyilatkozott, az angolok nyilván elkeseredetten, a magyarok boldogan válaszoltak a kérdésekre. Mi most a két mester nyilatkozatát osztanánk meg veletek.
„Fiatal csapattal álltunk ki a meccsre, bíztam benne, hogy emiatt meglesz a kellő lendület, de amikor a magyar csapat előnybe került, mi pedig nem találtuk a ritmust, minden ellenünk fordult. Ez az én felelősségem. A szünetben változtattam, a fordulás után kicsit veszélyesebbé is váltunk támadásban, de emiatt túl nagy területet adtunk a magyar válogatottnak. A letámadásnak megvan az a veszélye, hogy terület nyílik a védelem mögött, most is ez történt. Az öltözőben elmondtam a játékosoknak, hogy mindenért vállalom a felelősséget. Ezen a négy meccsen minél több játékosnak akartam lehetőséget adni, közben pihentetni néhány futballistát, és végső soron azok a csapatok nem bizonyultak elég erősnek, amelyeket én állítottam össze.” – mondta Gareth Southgate.
„Tudtuk, hogy nehéz meccset játszunk majd Anglia ellen, amelyen szenvednünk kell. Nos, szenvedtünk is, de együtt tettük. Mindenki nagy áldozatokat hozott a csapatért, mindenekfelett a csatárok, akik rengeteget futottak, és sokat segítettek a csapatnak, ők jelentették az első védelmi vonalat. Az első félidőben a jobb oldalon többször megbontották a védelmünket, ezáltal a középpályássorunk és a védelmünk mögé került az ellenfél, olykor szerencsések voltunk.”
„Ugyanakkor szerencse nélkül nem is lehet ilyen eredményt elérni. Igen, elismerem, olykor mázlink volt, csakhogy a játékosok egytől egyik betartották a taktikai utasításokat, mindenki a csapat érdekeit helyezte az első helyre, márpedig a múltban többször bizonyítottuk, hogy ha egységes csapatként futballozunk, bármelyik vetélytárs dolgát megnehezítjük. Természetesen két lábbal a földön maradunk, akkor is, ha úgy szereztünk négy meccsen hét pontot, hogy kétszer játszottunk Angliával. Senki sem számított arra, hogy négy meccs után vezetjük a csoportot, úgyhogy a játékosaim, a stábom, és egész Magyarország miatt nagyon boldog vagyok.” – ezek Marco Rossi szavai voltak.
Szeptemberben még két mérkőzés vár ránk, utazunk a németekhez, akik tegnap öt gólt vágtak az olaszoknak, majd itthon fogadjuk Roberto Mancini EB-győztes csapatát.