Kemény kéz irányította a férfi vízilabdások aranygenerációját
A magyar férfi vízilabda-válogatott három egymást követő olimpiai (Sydney, Athén, Peking) sikerének egyik kulcsa mindenképp az, hogy a csapatban a kiegészítő típusú játékosok fontosságérzetét sikerült magasra vinni. Na és azt se felejtsük, hogy a szövetségi kapitány, Kemény Dénes abszolút vallotta: „ha valamit csinálsz, azt vagy profin csinálod, vagy sehogy”.
Sydney, Athén, Peking – három egymást követő olimpia (2000, 2004, 2008), s három egymást követő magyar aranyérem férfi vízilabdában. Bár, amikor a válogatott 1976-ban, Montreálban megnyerte az ötkarikás játékokat, kevesen gondolták, hogy huszonnégy évet kell várni az újabb sikerre.
A lehetséges olimpiai siker előjelei már az 1990-es évek végén megmutatkoztak: miután Kemény Dénes 1997-ben átvette a magyar férfi vízilabda-válogatott irányítását, a csapat ugyanabban az évben és két évvel később, 1999-ben is Európa-bajnokságot nyert, míg a kettő között, az 1998-as világbajnokságon ezüstérmet szerzett. Ezek után nem csoda, hogy a közvélemény a 2000-es sydneyi olimpiai előtt nagy elvárásokat támasztott a csapat felé.
A teher pedig egészen a csoportmérkőzések végéig ott ült a játékosok vállán. Amikor a kapitány már épp néhány keresetlen szót intézett volna pólósaihoz, akkor jött Kásás Tamás – és ahogy Csurka Gergely Győzelemre születtek című könyvből kiderül – és az öltözőajtóban, hatalmas mosollyal az arcán csak ennyit mondott edzőjének: „nyugi, még csak most kezdődik az olimpia”. A keret pedig fogta magát és jelentősebb mennyiségű sör, illetve könnyed dallamok társaságában kiadta magából a benne lévő feszültséget Sydney-ben. Kemény Dénes pedig érezte, engednie kell a gyeplőn.
A sydney-i olimpia történetének vége Knézy Jenő kommentálásában vált teljessé: „Olimpiai bajnok Magyarország! 24 év után a magyar vízilabdacsapat nyer, és az édes víz a medencében sóssal keveredik, sírnak a fiúk” – mondta a riporter az oroszok elleni, fölényes 13-6-ra nyert finálét követően.
És ha már a magyar válogatott felült az olimpia trónra, egészen 2008-ig ott is maradt: 2004-ben Athén úgy sikerült a címvédés, hogy mindegyik mérkőzését megnyerte Kemény Dénes csapata (közte egy elképesztő, Szerbia-Montenegró elleni, 5-7-ről 8-7-re megnyert döntővel), majd 2008-ban, akkor már független Montenegró elleni 10-10-es döntetlent követően nem talált legyőzőre a válogatott és az Egyesült Államokat legyőzve nyert aranyat Pekingben is.
Ahhoz, hogy a szakemberek által csodált, ma már csak aranygenerációnak tartott elit – többek között Kásás Tamással, Kis Gergellyel, Molnár Tamással, Marcz Tamással, Benedek Tiborral – a csúcsra érjen, kellett egy vezető, Kemény Dénes, aki nemcsak szakember, de ember is volt egyben. A válogatottat 1997 és 2012 között irányító szakember legfontosabb szempontja a csapat összeállításánál az volt, hogy a játékosok tudjanak azonosulni a gondolkodásával. Szerinte ugyanis csak ekkor érhetőek el a sikerek.
„Megnéztem, hogy sportemberileg, bátorságban, vagányságban, szellemiségben, ki az, akivel együtt tudok dolgozni, és aki mellett jól érzem magam a bőrömben. Nem lehet olyan játékosom, akit jónak tartok szakmailag, de rá sem tudok nézni, mert van egy olyan jellembeli problémája, ami engem zavar. Akkor nem tudok vele jól dolgozni, és nem fogom szeretni a játékost. Ha nem szeretem, akkor észreveszi. Ha észreveszi, hogy az edzője nem szereti, akkor nem fog tudni jól teljesíteni”.
fogalmazott Kemény korábban a Behaviournak adott interjújában
A különböző karaktereket csapattá kellett alakítani, de még ennél is egy picivel többre volt szükség: arra, hogy a játékosok bízzanak egymásban, szeressék a másikat, mert ez az a tényező, ami a közösséget átsegítette a nehéz pillanatokban. Ráadásul az sem elhanyagolható, hogy a tizenhárom fős keret minden tagja hasonlóan fontosnak érezze magát, hiszen így érhető el, hogy egy-egy kiegészítő játékos játéka, villanása lökje tovább a csapatot a holtpontról.
„Azt gondolom, hogy abban voltunk kicsit másabbak a többi csapatnál, hogy sikerült a válogatottban a kiegészítő típusú játékosok fontosságérzetét magasra vinni. Pont azok a játékosok, akik hozzá tudnak tenni valami váratlant fontos mérkőzéseken, azok hozhatják a különbséget. Nekünk volt jó pár nyerőemberünk, de nem 13. Az összes fontos meccsről tudok olyan momentumot mondani, amikor valaki olyan tett hozzá, aki világszinten kevésbé volt elismert, mint a társai”.
összegezte a sikerek mögött meghúzódó okokat 2020 áprilisában Kemény az M4 Sportnak
De azt se feledjük, hogy Kemény Dénes, és a válogatott által elért sikerek mögött volt egy nagyon „egyszerű” felfogás. Egy olyan felfogás, amelyet a kapitány édesapjától, Kemény Ferenctől, azaz Fecsó bácsitól tanult, miszerint: „ha valamit csinálsz, azt vagy profin csinálod, vagy sehogy.” A pólósok pedig nagyon profin csinálták.
Felhasznált források:
- eurosport.hu
- hu.wikipedia.org
- magyarnarancs.hu
- m4sport.hu
- behaviour.hu
- nemzetisport.hu
- 24.hu
- waterpolo.hu
- sport1tv.hu
Sokéves sportújságírói tapasztalattal rendelkező szakértői csapatunk mindig igyekszik a legérdekesebb hírekkel és elemzésekkel szolgálni a sportvilágból.
