Katar 2022: Távozik Luis Enrique, Már Meg Is Van az Utód
Spanyolország igazi futballnagyhatalom. Real Madrid, Barcelona, ezeket a csapatokat mindenki ismeri. A spanyol játékosok sem ismeretlenek előttünk, az eredményeiket tudjuk, a többségüket már a fiatalabb generáció is láthatta. Volt egy nagyon erős spanyol csapat, amelyik 2008-ban és 2012-ben Európa-bajnokságot, 2010-ben Világbajnokságot nyert. Azóta azonban semmi. Edzők jöttek és mentek, játékosok cserélődtek, de egyvalami nem változott: A félig üres vitrin.
2014-ben, Brazíliában címvédőként már a csoportjukból kiestek, 2018-ban a házigazda oroszoktól a legjobb tizenhat között szenvedtek vereséget. Az EB-ken sem volt sokkal jobb a helyzet: 2016-ban a nyolcaddöntő jelentette a végállomást, 2021-ben az elődöntő. Mindkét esetben az olasz csapat ejtette ki őket.
A fogadóirodák nem tartották a győzelemre is esélyesnek a spanyol válogatottat, noha Luis Enrique és csapata biztos volt a hosszas menetelésben. A bukiknak lett igaza.
Szép kezdet, gyenge folytatás
Spanyolország az első mérkőzésen kiütéses győzelmet aratott Costa Rica legjobbjai ellen. A csapatnak minden összejött, hét gólig nem tudtak megállni. Betalált Dani Olmo, Ferrán Torres, Marco Asensio, Alvaro Morata, Pablo Sarabia és Gavi is. Itt egy picit minden kétkedő elhallgatott, annyira gördülékenyen ment a játék, annyira ültek a passzok, és annyira mentek a befejezések is. De a kérdés mindenkiben ott volt: Tényleg Spanyolország ennyire jó? Esetleg Costa Rica fogott ki ilyen rossz napot?
A választ hamarosan megtudtuk. Spanyolország a németek elleni meccsen már sokkal kevésbé tudott veszélyes lenni, egy gyenge színvonalú mérkőzésen döntetlent játszottak, majd 1-0-s előnyből kikaptak a japánoktól. Már ez egy red flag kellett volna, hogy legyen. Erőtlenek voltak, a betömörülő védelemmel láthatóan nem tudtak mit kezdeni. És ez okozta a vesztüket is.
Marokkó a legjobb tizenhat között teljesen megérdemelten győzte le Luis Enrique együttesét. A spanyol csapat olyan volt, mint egy passzív kézilabda-csapat. Járatták a labdát körbe-körbe, anélkül, hogy bármi veszélyt jelentettek volna Bono kapujára. Ironikus, hogy még a tizenegyespárbajban sem tudtak gólt szerezni, habár Luis Enrique minden játékosát megkérte, hogy végezzen el az utazás előtt legalább ezer tizenegyest. Most vagy nem csinálták meg a házi feladatukat a játékosok, vagy nem voltak benne elég ügyesek…
Luis Enrique lemondása
Nem kellett sok idő, hogy kiderüljön, Luis Enrique nem folytatja a spanyol válogatottal a közös munkát. A Spanyol Királyi Szövetség meghallgatta a kapitány beszámolóját, majd úgy döntöttek, felbontják közös megegyezéssel a szerződését.
A Barcelona és a Real Madrid egykori játékosa később érzelmes üzenetben búcsúzott, melyben megköszönte a szövetség, a játékosok és a szurkolók belé vetett bizalmát.
Luis Enrique kétszer volt a spanyol válogatott kapitánya, legutóbb 2019-től irányította a La Roja Furiát, mely idő alatt címet nem sikerült nyernie, ehhez a legközelebb a tavalyi Nemzetek Ligájában voltak, amikor 1-0-s előnyből kaptak ki a döntőben a franciáktól.
Összességében Luis Enrique 39 mérkőzésen ült a kispadon, ebből az együttes 20-at megnyert, 14-szer ikszeltek és csak 5-ször kaptak ki. Csapata 76 gólt szerzett, és csak 28-at kapott. Ez mégsem volt elég egy trófeához sem.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
Mi vezetett a bukáshoz?
Erre a kérdésre pontos és objektív választ nem tudunk adni. Nem is szeretnénk. Csak játszunk néhány gondolattal, ami megfordul a fejünkben.
A passzív játék
Hiába passzoltak egy mérkőzésen ezer körül a spanyolok, ezekkel nem mentek semmire. A tiki-takából pont a lényeg veszett ki, a hosszú labdajáratás, a magabiztos labdabirtoklás mit sem ér, ha közben a kapura veszélytelenek a játékosok? Anno Pep Guardiola megmutatta a Barcával, hogyan is kell ezt a játékot tökélyre fejleszteni, Vicente Del Bosque fiai 2010-ben szintén ügyesen művelték, ez a gárda azonban képtelen volt egy meccset leszámítva gólveszélyesen játszani.
A vezér hiánya
Luis Enrique kis túlzással szerelmes Gaviba és Pedribe. Tény, mindketten nagyon tehetségesek, és valóban ők lehetnek egyszer a jövőbeni Andrés Iniesta – Xavi páros. De most még nem. Nem lehet egy felnőtt csapatot két tinédzserre bízni. Ott volt még velük Sergio Busquets is, azonban rá aligha lehet vezérszerepet bízni. Labdabiztos, jól védekező játékosról van szó, azonban a játék szervezését rá nem lehetett osztani.
Nem is tudom, ki lehetett volna az, aki tényleg fazont tudott volna adni a támadó játéknak. Talán egy ereje teljében levő Koke? Egy mágikus, évek óta nem látott Isco? Nem tudom…
A játékpercek hiánya
Az egykori szövetségi kapitányt nem zavarta a keret összeállításakor, hogy némelyik játékosa a klubjában alig játszik. A Barcában Jordi Alba például kis túlzással kegyvesztetté vált, Xavi nem úgy számít rá, mint mondjuk tavaly. Szintén stabil kezdő volt a mester veje, Ferrán Torres, aki szintén a Barcelonában van. A szélső nagy reményekkel és drága pénzért érkezett, de fél szezon után már leginkább csak a kispadon üldögél.
A másik oldalon ott volt Dani Olmo, akit szinte alig lehetett kirobbantani a kezdőből, pedig ő is kihagyta az ősz nagy részét, igaz, ő inkább sérülés miatt. A középcsatár poszton Marco Asensio szerepelt. Mit mondjak, ő sem Carlo Ancelotti meghatározó embere, ráadásul még nem is azon a poszton érzi magát a legjobban.
A kimaradók
Utólag mindig okos az ember, de azért kíváncsi lettem volna, mennyire más lehetett volna a támadójáték, ha esetleg elvisz magával egy rendes befejező csatárt Morata mellé a szövetségi kapitány. Kapásból három játékos is az eszembe jut: Raúl de Tomás, Borja Iglesias és Iago Aspas.
Mindhárman nagyon gólérzékenyek. Jó, RDT a csapatával összebalhézott, ezért nem játszott egész ősszel, valahol érthető, hogy nem benne látta a gólok forrását Enrique. De a másik kettő? Tényleg volt értelme elvinni mondjuk az egyetlen percet sem kapó Yeremy Pinot? Tényleg megérte elvinni a Sarabia – Soler kettőst, amikor a klubjukban csak padoznak jobbára?
Az utód
Ahogy bejelentették Luis Enrique távozását, már jött is az információ, hogy a 2024-es Európa-bajnokságra már Luis de la Fuente igyekszik a csapatot kijuttatni. A mester neve nem biztos, hogy mindenkinek ismerősen cseng. De la Fuente az elmúlt kilenc évben a spanyol utánpótlásért volt felelős, korábban az Athletic Bilbao együttesét edzette.
Vele kapcsolatban előnynek mondható, hogy tökéletesen ismeri a spanyol válogatottat, tökéletesen ismeri a fiatalokat, tudja, kit lehet már most beépíteni az első csapat tagjai közé.
Ennek megfelelően terve, hogy kissé megfiatalítsa a spanyolokat, de továbbra is számít a rutinosabb játékosokra, mint amilyen Sergio Busquets, vagy akár Sergio Ramos, akit Luis Enrique még úgy sem vitt magával, hogy láthatóan rövidek voltak a védelemben…
De la Fuente magabiztos, kellő és egészséges önbizalommal bemutatásakor azt mondta: „A legnagyobb alázattal mondom, ha valaki tudja, mi Spanyolország jövője, akkor az én vagyok.”
Az online sportfogadással sac/kb 7-8 éve foglalkozom igazán komolyan. Több fogadóirodánál is van számlám, de csakis olyanoknál, ahol jók (magasak) az odds-ok a labdarúgás és lóverseny fogadások, illetve a tenisz esetében.
