Katar 2022: CRO – MAR – Értékelések és Nyilatkozatok I. Rész
A mai napon teljes mértékben a hétvégén történt eseményeket dolgozzuk fel. Ahogy az elődöntőben már megszokhattátok, a csapatokra külön-külön is kitérünk, megnézzük, hogyan teljesítettek a legutóbbi meccseken a játékosok, és szubjektívan – hiszen máshogy ez nem megy – pontozzuk is őket.
A legelső alkalommal, mikor a horvát csapat teljesítményét értékeltük, nem tudtunk sok pozitívumot mondani, mivel az argentinok elleni meccsen mélyen a tudásuk alatt játszottak. Most viszont összeszedték magukat, és ha nem is parádés játékkal, de taktikusan futballozva térdre kényszerítették a VB meglepetéscsapatát.
Horvátország
Zlatko Dalic a találkozóra egy felforgatott kezdőcsapatot állított össze, amely több mint valószínű, hogy soha az életben nem lesz látható a jövőben. Lássuk, hogyan teljesítettek a horvát legények!
Dominik Livakovic – 6
A torna – szerintünk – legjobb kapusa ezen a mérkőzésen nem sokat tett. Egyszerűen nem igazán adtak neki feladatot a marokkóiak. A bekapott gólról egyáltalán nem tehetett, ezt követően pedig nem is volt lövés, ami eltalálta volna a kapuját. A második félidő végén, a hajrában kellett egyszer bravúrt bemutatnia, Youssef En-Nesyrivel csapott össze a Dinamo Zagreb kapusa, és védeni tudta a támadó próbálkozását.
Josip Stanisic – 7
A bronzmeccs előtt egyetlen mérkőzést, egyetlen percet sem kapott a világbajnokságon, de nem azért, mert nem bízott benne Zlatko Dalic, hanem azért, mert sérült volt. Eleinte úgy nézett ki, hogy itt sem tud pályára lépni, de a hírekkel ellentétben felépült, és a kapitány egyből a kezdőbe jelölte Juranovic helyére. Abszolút megállta a helyét, bár támadásban annyit nem tudott hozzá tenni a játékhoz, mint a másik oldalon Ivan Perisic. Védekezésben viszont hibátlanul teljesített, levette a pályáról Sofiane Boufalt.
Josip Sutalo – 7
Szintén nem láthattuk egyetlen korábbi meccsen sem a fiatal védőt, aki egy szó nélkül padozta végig a katari világbajnokságot. Amikor kellett, beállt, és hozott egy remek teljesítményt. A Dinamo Zagreb védője lehet a jövő horvát válogatottjának egyik oszlopa. No meg Josko Gvardiol…
Josko Gvardiol – 8
Az argentinok elleni elődöntőn kifejezetten rosszul játszott a 20 esztendős védő, akiért állítólag százmillió eurót sem sajnálna kifizetni némely klub. Az biztos, hogy a VB-n mutatott játéka csak még feljebb tolja majd a vételárát, így a Chelsea-nek és a Manchester Citynek még inkább ki kell nyitnia a pénztárcáját. Mindössze 20 esztendős, mégis igazi rutinos rókaként hagyta maga mögött a Messiék elleni vesztes mérkőzést. Tiszta lappal indított, és Marokkó ellen már úgy játszott, ahogy kell. A szolid védekezés mellett fejelt egy gólt is, amivel megadta a bronzmeccs alaphangját.
Ivan Perisic – 8
Szintén csak jókat tudok mondani a Tottenham játékosáról, akinek minden bizonnyal ez volt az utolsó világbajnoki mérkőzése. Perisic lassan 34 esztendős, kétlem – látva, hogyan ontja magából a tehetségeket a horvát foci -, hogy négy év múlva is a keret tagja lesz. Ha ez volt az utolsó meccse, akkor sikerült emlékezetessé tennie. Kissé posztidegen szerepkörben kellett pályára lépnie, balbekk volt, de ez sem akadályozta meg abban, hogy a támadásokat is segítse. Orsiccsal remek párost alkottak. Perisic volt az, aki Gvardiol fejére tette a labdát az első gól előtt, így egy assziszttal járult hozzá a harmadik hely megszerzéséhez.
Lovro Majer – 6
Hamarosan stabil kezdőként találkozhatunk majd a Rennes játékosával, a fantázia határozottan megvan benne. Dalic ezen a tornán többnyire kiegészítő emberként számolt vele, az utolsó meccsen aztán ő is megkapta a lehetőséget. Jó pontrúgásokkal vétette magát észre, az első gólban neki is megvolt a szerepe. Két perccel később Dari góljában is főszerepet vállalt, így kicsit felemás megítélés alá esik nálunk.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
Luka Modric – 7
Szívem szerint megkapná a 10-es osztályzatot a 37 esztendős középpályás, de akkor tényleg átesnék a ló túloldalára. Luka Modric az egész VB-n parádésan futballozott, több alkalommal is a mérkőzés legjobbjának választották. Itt azért már látszott rajta a fáradtság, 37 évesen lenyomott hét meccset, nem is meglepő, hogy egy kicsit szürkébb volt. Így is remekül mozgatta a többieket, volt egy veszélyes lövése, illetve a középpályás védekezésből is kivette a részét. Ez volt az utolsó világbajnoki mérkőzése, de nem az utolsó válogatott találkozója, ugyanis a bronzérem megszerzése után bejelentette, hogy folytatja. Luka Sucicnak még várnia kell, hogy átvegye a stafétát a Real Madrid megállíthatatlan középpályásától.
Mateo Kovacic – 8
Számomra a mérkőzés talán legjobbja. Rajta még nem fog az idő vasfoga, mint Modricon, így a hetedik találkozó sem okozott problémát. Mind a védekezésben, mind a támadások kivitelezésében nagyon aktív volt, kellően agilisan játszott. A találkozó végén még a kapuba is betalálhatott volna, azonban Kovacicról már korábban kiderült, hogy szinte csak bombagólt tud rúgni, így a közeli ziccerét csúnyán mellé lőtte.
Mislav Orsic – 7
Két remekbe szabott lövése is volt a Dinamo Zagreb szélsőjének, akiről pár éve még nem is tudtuk, hogy létezik. A Tottenhamnek rúgott mesterhármasa után került fel a futball nagytérképére, azóta aztán időről időre hallunk róla. Nagyszerű gólt szerzett az első félidőben, ami végül is a horvátok győzelmét hozta el.
Ha a második félidőben kapura tűzött bombája is beakadt volna, senki nem vehetné el a mérkőzés legjobbja címet tőle. Így azonban Gvardiol kaparintotta meg a Budweiser serlegét.
Andrej Kramaric – 6
Eleget szapultam a játékost az elmúlt időszakban, de nem tehetek róla, engem nem győzött meg arról, hogy ő lehetne Horvátország kezdő csatára a jövőben. Nem mondom, hogy a keretbe nem hívnám meg, ha én lennék a szövetségi kapitány, mert meghívnám. Engem ezúttal sem győzött meg a Hoffenheim támadója, viszont lényegesen jobban mozgott, mint az elődöntőben. Egyébként ezen a találkozón nem befejező csatárt játszott, Livaja mögött helyezkedett el, volt pár szép megmozdulása, de összességében semmi különös.
Marko Livaja – 5
Túl sok emlékezetes jelenete neki sem volt. Nem csak a bronzmeccsen Marokkó ellen, hanem úgy teljes összességében nézve a tornán. Egyedül az maradt meg, mennyire rosszul és lezserül – flegmán, slendriánul – rúgta el a tizenegyesét a brazilok elleni tizipárbaj során. Bruno Petkovicot győzte le, holott a Dinamo támadója többször is jobban játszott, mint Livaja. Ezúttal sem váltotta meg a világot, bár elvitathatatlan, hogy adott egy gólpasszt Mislav Orsicnak, így ő is hozzájárult a dobogó legalsó fokához.
Zlatko Dalic – 7
Az első meccsből sikerült tanulnia a mesternek, bár lehet, nem lett volna ennyire könnyű dolga (így sem volt kifejezetten egyszerű feladata), ha Marokkó ereje teljében tud pályára lépni. Megadta a lehetőséget a keveset játszóknak, hozzájuk igazította a taktikát, ami bejött. Négy évvel ezelőtt ezüstérmet, most bronzérmet szerzett.
Csereként pályára lépett még Nikola Vlasic, Bruno Petkovic, Mario Pasalic és Kristijan Jakic is. Az első három tudott némi színt vinni a csapatba, a fáradt játékosok helyére érkeztek, így egy kicsit felfrissült a horvát csapat. Jakic lényegében időhúzó csereként érkezett, de legalább elmondhatta, hogy pályára lépett Katarban.
Nyilatkozatok
Boldogan nyilatkozott a lefújást követően Zlatko Dalic:
„Ez a bronz aranyosan csillog. Nagyon nehéz mérkőzést nyertünk, ez az érem mindenkié, egész Horvátországé. A népé, amely szurkolt nekünk és amely szeret minket. Két világbajnokságon két érmet nyertünk, ez fantasztikus dolog, jár a gratuláció a játékosoknak. A győzelmet Ciro Blazevicnek szeretném ajánlani. Főnök, ez a tiéd, te vagy az edzők edője!”
Később kitért a taktikára is, ugyanis Marokkót meglepve a 4-3-3-as taktikát feladta, és váltott, hol 4-4-1-1-ben, hol 3-5-2-ben játszottak.
„Ma kipróbáltunk valami mást. Ziyech nem tudott mit kezdeni Perisiccsel, a legjobbjaikat fogtuk meg. Orisc remekül játszott, de jár mindegyik HNL-es srácnak a dicséret, mert tényleg nagyszerűek voltak.”
Később megszólaltatták Luka Modricot, a csapatkapitányt is, aki nemcsak a mostani bronzéremben vállalt főszerepet, hanem a négy évvel azelőtti ezüstben is.
„Hihetetlen dolgot tettünk. Szerettük volna az aranyérmet megszerezni, de nem jött össze. Mégis boldogok és büszkék lehetünk arra, amit elértünk Katarban. Győztesként utazhatunk haza, szeretnénk ezt a sikert kiélvezni.” – mondta a Real Madrid játékosa.
Később megkérdezték, folytatja-e a válogatottban, amire így felelt:
„Ez a terv. Amikor bejutottunk a Nemzetek Ligája négyesdöntőjébe, már eldöntöttem ezt. Nem lenne értelme most visszavonulni. Majd az NL után meglátjuk.”