EURO 2020 – Most van mire büszkének lenni
Nem is tudom, hogy kezdjek neki… Tegnap a magyar válogatott – ahogy a papírforma diktálta – utolsó helyen esett ki az Európa-bajnokságról, ahol a legkeményebb csoportba kerültünk. A 2014-es és a 2018-as világbajnokkal, és a regnáló Európa-bajnokkal. Azaz Németországgal, Franciaországgal és Portugáliával.
Még azok sem bíztak semmi jóban, akik amúgy szeretik a magyar focit, a magyar csapatot és úgy en bloc ezt a válogatottat. De tegnap valami olyasmit láthattunk, ami felülmúlta a 2016-os eseményeket. Pedig akkor továbbjutottunk, pedig akkor nyolcaddöntőt játszottunk. És mégis, ez a mostani kiesés az én, a mi szemünkben sokkal, de sokkal többet ér.
Szoboszlai és Kalmár nélkül
A sorsolás után újabb problémákkal kellett szembenéznie Marco Rossi mesternek. A csapat két meghatározó játékosa, Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt végül nem utazhatott az EB-re. Kalmárról tudtuk ezt már korábban, hiszen ő az Andorra elleni VB-selejtezőn szenvedett súlyos sérülést, de Szoboszlaiban az utolsó percig bíztunk. Nem csak mi, maga Rossi mester is.
Ám az a makacs sérülés százszázalékosan nem jött helyre, és a bő keretből kikerült az RB Leipzig egyik legnagyobb ígérete.
Ki kellett találni, hogy ki töltheti be ezt az űrt. Szerencsére, a felkészülési mérkőzéseink alatt kiderült…
Három kőkemény ellenfél
És három kőkemény mérkőzés. Előzetesen tehát sok sanszot nem adtak a magyar csapatnak, voltak, akik azt mondták, hogy még gólt sem fogunk rúgni, nemhogy pontot vagy pontokat szerezni. És lássuk be, a realitás valóban ez volt. Ám két forduló elteltével a mieinknek még volt esélye továbbjutni egy olyan kvartettből, ahol sokkal nagyobb halak is pórul jártak volna.
Portugália ellen ugyan nem sikerült semmi, Schön Szabolcs gólja lesről született, és hiába tartottuk magunkat 83 percig, egy – nevezzük csak nyugodtan – potyagóllal a portugálok vezetést szereztek Raphael Guerreiro révén. És innen fejben szétestünk, Cristiano Ronaldo abban a maradék hét percben még kétszer vette be Gulácsi Péter kapuját. Vereséggel indítottunk. Úgy, ahogy a legtöbben ezzel számoltak.
De, amivel nem számoltak, az az, hogy Franciaország ellen pontot sikerül szereznünk. Márpedig ez történt. Hősiesen játszottak Nagy Ádámék, és bár Benzemáéknak megvolt a lehetősége, vagy a védők, vagy Gulácsi, vagy a Jóisten mentett meg bennünket.
Fiola Attila pedig karrierje gólját szerezte, amikor a félidő lefújása előtt betalált Hugo Llorisnak. Az eredmény 1-1 lett, mi pedig végtelenül büszkék lehettünk a sajátjainkra.
Németország – Magyarország
Tegnap este Münchenbe utazott a csapatunk, és velük együtt rengeteg magyar szurkoló. A meccs előéletét inkább hagyjuk, azzal nem tisztünk nekünk foglalkozni. Inkább koncentráljunk a futballra. Mert szerencsére volt mire koncentrálni.
A bombaerős német válogatott, ahol olyan játékosok vannak, mint Toni Kroos, Leon Goretzka, Joshua Kimmich, Kai Havertz vagy Leroy Sané egyszerűen nem tudtak mit kezdeni velünk. Nem tudtak. Ötlettelenül passzolgattak.
Az meg hab volt a tortán, hogy Sallai Roland beadását a 11. percben Szalai Ádám úgy fejelte be Manuel Neuer kapujába, ahogy azt a tankönyvekben is tanítják. Vezettünk. Münchenben.
**Az Általános Felhasználási feltételek érvényesek, csupán a maximális bónusz összeg és a % növekedett. Kizárólagosan új játékosok számára elérhető, mivel ez egy Üdvözlő Ajánlat. Érvényesség január 25. végéig.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
Nem mondom, voltak meleg pillanatok, amikor teljesen a kapunk elé szorultunk, de ismét segítségül hívtuk, akit csak tudtunk. Például Mats Hummels fejesénél, ami a kapufáról jött ki.
Azt láthattuk, hogy Szalaiék rendkívül fegyelmezettek, mindenki pontosan tudja, mi a dolga, ehhez pedig olyan lelkesedés párosult, amit már régóta nem tapasztalhattunk.
A félidőben 1-0-ra vezettünk. Negyvenötpercnyi játékra volt a legjobb 16. De tudtuk, hogy pokoli kínok várnak még ránk.
Sallai Roland még kicsit fájdította a szívünk, amikor szabadrúgásból a kapufát találta el, Kai Havertz meg még jobban, amikor egy méterről egyenlített a találkozó 66. percében. Gulácsi Péter először ezen a tornán rosszul mozdult ki a kapujából, a labda mellé ütött. Lehetetlen dolog haragudni rá, hiszen számtalan alkalommal húzta már ki a válogatottat a csávából, és még rengetegszer fogja. Kezdődhetett minden elölről, de mire felocsúdott a közönség, meg a tévé képernyői előtt ülő milliók már újra vezettünk. Németország ellen. Münchenben. A középkezdés után Szalai Ádám és Schäfer András játszottak össze, a DAC 22 éves légiósa olyan rutinnal fejelte el a labdát védője szorításában Manuel Neuer mellett, hogy azt öröm volt nézni.
Végül azonban a világraszóló siker elmaradt, Leon Goretzka egy megpattanó lövéssel egyenlített, Németország pedig elkezdte húzni az időt. Münchenben.
A lefújás után a magyarok a csalódottságtól és a fáradtságtól a földre rogytak, többen a könnyeiket törölgették, míg a kiutazó közönség vastapssal jutalmazta őket.
Megérdemelték azt a tapsot, és megérdemelték volna a továbbjutást is. Van csapatunk, nem is akármilyen.
A reakciók a meccs után
A mérkőzés után megszólaltatták Schäfer Andrást, Gulácsi Pétert, Botka Endrét, Sallai Rolandot és persze Marco Rossi csapatkapitányt is.
A második gólunk szerzője láthatóan csalódott volt, ő volt az egyik, aki egyből földre rogyott, és vigasztalhatatlannak tűnt. Reméljük, mára azért már egy kicsit meg tudott nyugodni, és átértékelte azt, hogy mekkorát is futballoztak tegnap.
Szerinte is többet érdemelt volna a csapat, és reméli, hogy amit a sors most elvett tőlük, azt a VB-selejtezőkön visszaadja.
Gulácsi Péter azt mondta, egy ilyen meccsen akár pár milliméter vagy centiméter is döntő befolyással lehet a mérkőzésre, gondolt itt arra, hogy Goretzka lövésébe Schäfer is belekapott és ő is egy kicsit. De az sajnos nem volt elég. Természetesen ő is dicsérte a csapatot, dicsérte a szurkolókat és elmondta, ebben a gárdában több van.
Marco Rossi pedig hatalmas dolgot mondott: Önmagáért beszél az, hogy csalódottak vagyunk, amiért csak 2-2-t játszottunk Németországgal. Münchenben.
Három mérkőzést oroszlánként harcoltak végig, és büszkévé tették az egész országot. Soha nem féltek azoktól a nagy nevektől, akikkel találkoztak, szemtől szemben szembeszálltak mindenkivel…
Legyen ez a zárszó. Egy egész ország lehet most csalódott, de egyben büszke is. Szép volt fiúk!