Angol Döntő Lesz a Bajnokok Ligájában
Túl vagyunk a Bajnokok Ligája elődöntőin, és igazából azt kell, hogy mondjuk: Nem született meglepetés. Az esélyesebb – és a jobb – csapatok jutottak döntőbe. Már az első mérkőzések után érezhető volt, mi lesz a vége a dolognak, kedd este és szerda este pedig megmutatták, miért érdemlik meg, hogy Isztambulba utazzanak majd május végén.
Lássuk, hogy jutott döntőbe a Manchester City és a Chelsea!
Manchester City – PSG: 2-0
G.: Mahrez (2)
Továbbjutott a Manchester City 4-1-es összesítéssel
Kemény első meccset játszottak a felek Párizsban, a Parc des Princes-ben, ahol a franciák szereztek vezetést, de a City némi szerencsével fordítani tudott, előbb De Bruyne, majd Mahrez volt eredményes. A párizsiak nem 11-en fejezték be a mérkőzést, Idrissa Gueye vesztette el a fejét, és jutott a kiállítás sorsára jutott.
Nagy bajban volt Mauricio Pochettino, ugyanis Kylian Mbappé megsérült az első meccsen, és az is kérdéses volt, hogy egyáltalán a padra leülhet-e. Végül oda leült, és ahogy alakult a meccs, ott is maradt. A PSG-nek még jelenése van a francia bajnokságban is, minek egy vesztes meccsre beküldeni a legjobb játékost?
A talaj sem könnyítette meg a játékosok dolgát, egy hatalmas jégeső erős nyomot hagyott az Etihad gyepén.
Neymarék úgy álltak a meccshez, ahogy kell: Támadólag. Már az elején megpróbálták beszorítani a Cityt, és bár ez sikerült nekik, Edersonnak nem adtak munkát. A 6. percben ugorhattak fel székükből a PSG drukkerei, Björn Kuipers ugyanis Oleksandr Zinchenko kezezése miatt tizenegyest ítélt. Egészen addig tartott az öröm, amíg ki nem derült: Az ukrán válla találkozott a labdával.
És négy perccel később a City gólt szerzett: Kevin De Bruyne kapott labdát a tizenhatos vonalán, gurítása Florenzi lábán változtatott irányt, így lett jó a labda Rijad Mahrez számára, aki kiszorított szögből is mattolni tudta Keylor Navast.
Nem adta fel a támadásokat a vendégcsapat, Marquinhos révén volt is egy fejes, ami a felsőkapufán landolt, de más nagyobb helyzet nem sikerült. Hiányzott Mbappé, ez egyértelmű, Icardit megette a Rubén Dias – John Stones kettős, a Neymar – Di Maria duó pedig rengeteg hibával játszottak. Ez megszokott, mindkét játékos nehezen viseli el a hátrányt, ha nem jönnek össze a cselek, a passzok, és a játékuk görcsössé válik. És idegesek is lesznek. Most is ez történt, de erről egy picit később.
A lényeg, hogy a félidőben 1-0-ra ment a City, és a folytatásban sem jöttek a PSG-gólok. Pochettino cserélt – nem Mbappét küldte be -, de hiába, mire Kean és Draxler bemelegedtek volna már 2-0 volt az állás. De Bruyne futtatta meg Phil Fodent, az angol játékos centerezésére ismét Rijad Mahrez érkezett, és Navas mellett lőtte be a döntőbe a Cityt.
Mert tudni lehetett, hogy ebből ez a PSG már nem tud felállni.
Ahogy az első meccsen, úgy itt is elszabadultak az indulatok, és az utolsó 20 perc nem a fociról szólt, hanem valami egészen másról.
Di Maria agyát elöntötte a düh és a csalódás, az vezetett ahhoz, hogy a 69. percben kiállíttassa magát. Fernandinho lábára lépett rá játékon és pályán kívül egy kis lökdösődés után, mehetett is zuhanyozni. Még Pochettino is beszaladt a pályára nyugtatni az embereket a kisebb tömegjelenet miatt.
Nem nyugodtak meg a játékosok, és furcsa módon a City is partner volt ebben az egész komikumban. Kuipers a hátralévő időben még öt sárga lapot mutatott fel, Zinchenko, Neymar, mindenki kereste a lehetőséget egy jó kis balhéra.
Aztán lefújták a meccset, és a düh szerepét átvette egyik oldalon a szomorúság, másik oldalon az öröm. Története során először jutott döntőbe a Manchester City…
**Az Általános Felhasználási feltételek érvényesek, csupán a maximális bónusz összeg és a % növekedett. Kizárólagosan új játékosok számára elérhető, mivel ez egy Üdvözlő Ajánlat. Érvényesség január 25. végéig.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
Chelsea – Real Madrid: 2-0
G.: Werner, Mount
Kedvező helyzetből várta a visszavágót Thomas Tuchel együttese, Madridban, az Alfredo di Stefano stadionban akár nyerhettek is volna, de végül be kellett érniük egy 1-1-es döntetlennel.
Zinedine Zidane-ra rájár a rúd, Raphael Varane kiesett sérülés miatt, ahogy Dani Carvajal is kidőlt, illetve Marcelo a madridi szavazatszámlálási bizottságban kellett, hogy dolgozzon, úgy ment Londonba magángéppel.
Szerencsére felépült Mendy és Sergio Ramos, de a hosszú kihagyás meglátszott rajtuk. Nem tágít a francia, ha komolyabb ellenféllel kerül szembe a Real Madrid rendre 3-5-2-re vált át, így tett most is. És ebben nem volt köszönet.
A Chelsea egyetlen változtatása az volt, hogy az első meccsen gólt szerző Christian Pulisic helyét Kai Havertz vette át. Még Rüdiger is tudta vállalni a játékot egy maszkban.
Nekem nem úgy tűnt, hogy a Real Madrid áll kiesésre. A meccs elején a királyiak javarészt hátul passzolgattak, Courtois rengetegszer volt játékban, alig tudták kihozni a labdát saját térfelükről. Értem én, hogy ez ellen a Chelsea ellen életveszélyes kitámadni, de azért mégiscsak kiesésre álltak…
A sokkal agilisabb kékek egy idő után átvették az irányítást, rendre a madridi tizenhatos környékén kószáltak, letámadták a védőket, de néha csak a semmiből kialakult pár – tenisznyelven – ki nem kényszerített hiba.
Nem kellett sokáig várni az első hazai találatra: 18 perc után Timo Werner vette be Courtois kapuját, de az asszisztens jelezte, hogy a találat lesről született, maradt a 0-0.
A 26. percben villant először a Madrid, Karim Benzema okos csavarását a jó formában levő Edouard Mendy ütötte ki a jobb alsóból.
Nagyon fontos védés volt ez, egy perccel később már a Madrid kapuja előtt Kai Havertz tűnt fel, alábökött a labdának, ami a felsőlécről felpattant az égbe, Timo Werner meg szabadon, üresen érkezhetett, és egy lépésről nem hibázott.
Még egy lehetőség volt az első félidőben: Ismét Benzema villant, most fejjel, Mendy ezt is hárította.
Nem működött a madridi játék, akadozott a gépezet, a Modric – Kroos páros kifejezetten gyengén futballoztak, sok hibával, de ez a Chelsea masszív középpályájának, és a visszazáró támadóknak volt köszönhető.
A második félidőre nem változtatott Zidane – pedig kellett volna -, és a Chelsea az első negyedórában eldönthette volna a meccset.
Másfél perc elteltével Havertz fejelt a felsőlécre, majd Mount lőtt az égbe ígéretes helyzetből, végül újra Kai Havertz hagyott ki egy lehetőséget, ezúttal Thibaut Courtois védett lábbal.
Kitömhették volna a Realt, Kanté is betalálhatott volna – azt már Fede Valverde akadályozta meg -, és a Real Madridnak volt egy kósza Eden Hazard lövése. Ennyi, nem több.
Nem volt benne a Real Madridban a gól, aztán Christian Pulisic és Mason Mount a 85. percben dűlőre vitték a dolgot. Előbbi adott középre, utóbbi lőtt a hálóba, 2-0, eldőlt.
A meccs végén a szomorú madridi játékosok az öltözőbe battyogtak, kivéve belga támadójukat, aki kedélyesen beszélgetett el és nevetgélt régi csapattársaival. Félreértés ne essék, szerintem ebben nincs semmi rossz, de ismerve a madridi drukkereket, most Eden Hazard lesz az új Gareth Bale. Ne legyen igazam…
A döntőt majd május 29-én rendezik, és valóban a két legjobb csapat fogja megvívni. Ez lesz a nyolcadik alkalom, hogy a döntőt azonos országból érkező felek vívják, és a harmadik, amikor angol házidöntőt láthatunk.
Holnap érkezünk az Európa Liga elődöntők visszavágóinak összefoglalójával!
Az online sportfogadással sac/kb 7-8 éve foglalkozom igazán komolyan. Több fogadóirodánál is van számlám, de csakis olyanoknál, ahol jók (magasak) az odds-ok a labdarúgás és lóverseny fogadások, illetve a tenisz esetében.
