A Világbajnokság Szövetségi Kapitányai – III. Rész
Jönnek a nagyobb reputációval rendelkező csapatok, a harmadik részben már jó pár ismerős névvel találkozhatunk.
Gregg Berhalter – Egyesült Államok
Gregg Berhalter 2011-ben vonult vissza a profi futballtól. Az amerikai játékos védő volt, és kalandos karrierje során több országban is letette a névjegyét. Játszott Hollandiában (Zwolle, Sparta Rotterdam, Cambuur), Angliában (Crystal Palace) és Németországban (Energie Cottbus, 1860 München), majd az LA Galaxyban fejezte be a focit.
Komoly tapasztalata neki sincs, főleg nem válogatott élén. Visszavonulását követően a Galaxynál volt asszisztens, majd megkapta első vezetőedzői megbízását… Svédországban. A Hammarby mestere lett, de két év után hazatért, és öt éven át a Columbus Crew csapatát irányította. Az amerikai csapathoz 2018-ban nevezték ki. Mióta ő a főnök, a csapat két címet nyert, 2019-ben megnyerték a Nemzetek Ligáját, majd egy évvel később a CONCACAF-aranykupát is.
Murat Yakin – Svájc
Yakin játékosként mondhatni, szinte állandóan játszott a svájci válogatottban, de tény, hogy Hakan, a testvére fontosabb szerepet töltött be a nemzeti tizenegyben. 1994 és 2004 között volt válogatott, világbajnokságon nem járt. Csak 1994-ben tudta magát Svájc kvalifikálni, de az akkori szövetségi kapitány nem vitte magával.
Visszavonulását követően több svájci csapatnál dolgozott, de megjárta Oroszországot is, a Szpartak Moszkva edzője volt.
Miután a svájci csapat sikeredzője, Vladimir Petkovic váratlanul lemondott, a szövetség húzott egy még meglepőbbet: Kinevezték a nagy rutinnal nem bíró, akkor (és most is) a svájci másodosztályban szereplő Schaffhausen edzőjét, Yakint.
A fanyalgók hamar elhallgattak, a VB-szereplést pótselejtező nélkül, az Európa-bajnokságon aranyat szerző olaszokat megelőzve harcolták ki.
Dragan Stojkovic – Szerbia
Egészen érdekes pályát tudhat magáénak Dragan Stojkovic. Játékosként Jugoszlávia színeiben két VB-n is játszott, de visszavonulását követően az edzői pályát messziről elkerülte. Előbb a szerb szövetség elnöke lett, majd ugyanilyen pozíciót töltött be a Crvena zvezdánál. 2008-ban lett először vezetőedző, méghozzá Japánban, a Nagoja Grampusnál, ahol profi karrierjét befejezte. A japán kalandon kívül egyébként még Marseille-ben légióskodott, karrierje nagy részét a Crvena zvezdában töltötte.
A japán együttest öt éven át irányította, majd a kínai Guangzhou szerződtette, ott szintén öt évig dolgozott. A szerb válogatottat 2021-ben vette át, és nagy csatában, Portugáliát megelőzve juttatta ki őket a Világbajnokságra.
Aliou Cissé – Szenegál
Az idősebb olvasóknak Aliou Cissé neve is ismerősen csenghet. Anno védőként és középpályásként játszott, megfordult többek között a Paris Saint-Germainben is, de játszott még több francia, valamint angol csapatban is (Lille, Sedan, Montpellier, Nimes, Birmingham, Portsmouth). A válogatottban hat éven keresztül játszott, összesen 35 mérkőzésen, ott volt a 2002-es japán-dél-koreai közös rendezésű VB-n is.
Ő a 32 csapatos mezőny egyik legrégebben egyhelyben levő edzője, már 8 éve irányítja a szenegáli válogatottat. Oroszországba is kijuttatta a csapatot, végül a csoportkörben estek ki, fura körülmények között, a több sárga lapjuk miatt.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
Diego Alonso – Uruguay
Nincs könnyű dolga Diego Alonsonak, Uruguay szövetségi kapitányának. A válogatottól mindenki kiemelkedő teljesítményt vár otthon, közben pedig a mesternek is fel van adva a lecke: A legendás Óscar Tábárezt kellene feledtetni, aki 2006 és 2021 között dirigált a válogatott élén. Nehéz ilyenkor az utód dolga…
Játékosként Alonso főként spanyol csapatokból lehet ismerős, megjárta a Valenciát, az Atletico Madridot, a Malagát és a Murciát is, karrierjét végül otthon, a Penarolban fejezte be, majd egyből edzőnek állt. Főként dél-amerikai csapatoknál dolgozott, 2019-ben ment az Egyesült Államokba, és kezdett David Beckham csapatánál, az Inter Miaminál dolgozni. Konkrétan ő volt az együttes első menedzsere. Innen csatlakozott a nemzeti csapathoz, akiket gond nélkül juttatott ki a VB-re.
Zlatko Dalic – Horvátország
2017 óta irányítja Luka Modricékat Dalic, és első világeseményén közel volt a csodához: 2018-ban, Oroszországban világbajnoki finálét játszhattak a franciákkal szemben, amit végül 4-2-re elbuktak, de az a válogatott minden elismerést megérdemelt.
Azóta is ő a szövetségi kapitány, és a csapat ezúttal is részt vesz a VB-n, ahogy részt vettek tavaly az EB-n is. Az egy kicsit gyengébben sikerült (bár a legjobb meccset ők játszották a spanyolok ellen), most itt a lehetőség azt feledtetni.
Dalic játékosként főleg otthon játszott, az akkori Jugoszláviában, majd 2000-es visszavonulását követően edzőnek állt. Horvát, albán és szaúdi csapatoknál dolgozott, mielőtt ő lett a kapitány.
Kasper Hjulmand – Dánia
Őt is mondhatni a semmiből húzták elő a dán szövetségnél, de azóta is áldhatják a szurkolók a döntéshozók nevét. Hjulmand játékosként nem maradt meg a köztudatban, és edzőként is leginkább otthon dolgozott, egyetlen szezon volt, amikor megpróbálkozott egy másik országban, de a mainzi kaland rövidre sikeredett. 2020-ban nevezték ki szövetségi kapitánynak, és a tavalyi Európa-bajnokságon egy kicsit mindenki a szívébe zárta a dán csapatot. Mi mindenképp, drukkoltunk, hogy sikerüljön döntőt játszaniuk. Hjulmand az EB-t gyengén kezdte (ami érthető is volt), majd fokozatosan lettek jobbak és jobbak, végül ugye az elődöntőig meneteltek. Idén egy kicsit érettebb csapattal, Christian Eriksennel dobbanthatnak nagyot.
Roberto Martínez – Belgium
Martinez is a régi motorosok közé tartozik, ő az ötödik leghosszabb ideje a kispadon ülő edző a 32 közül. Mondhatni, feltétel nélkül megbíznak benne, és bár címet még nem sikerült Belgiumnak nyernie, kitartanak a spanyol mellett. A Swansea-nél kezdte a munkát, mint menedzser, majd onnan a Wiganhez távozott. A belga válogatott előtt az Evertonnál dolgozott, és 2017 óta a benelux állam csapatát igazgatja. Irányítása alatt Belgium világelső volt, nagyon hosszú időn keresztül ők vezették a világranglistán. Ami kicsit furcsa volt, tekintve, hogy tényleg, nagy versenyen nem igazán kerültek a tűz közelébe, a 2018-as VB-n hamar kiestek, a 2021-es EB-n nem igazán mutatták a jobbik arcukat, míg a tavalyi Nemzetek Ligájában a harmadik helyen végeztek. Ehhez képest 2018 októberétől idén márciusig álltak az élen. Meg előtte rövidebb ideig.
Visszakanyarodva Martínezhez: Ez talán az utolsó lehetősége a spanyolnak, hogy nagyot alkosson, hiszen a belga „aranycsapat” több tagja is már 30 fölött, és a generációváltást minden bizonnyal ők is meg fogják sínyleni.
Holnap következik a negyedik, befejező rész.
Az online sportfogadással sac/kb 7-8 éve foglalkozom igazán komolyan. Több fogadóirodánál is van számlám, de csakis olyanoknál, ahol jók (magasak) az odds-ok a labdarúgás és lóverseny fogadások, illetve a tenisz esetében.
