A Nagy LaLiga Összefoglaló – II. Rész
Ahogy az angol cikksorozatnál, itt is a második rész a legekről szól. A legjobb edzőről, a legjobb játékosról, a legnagyobb felfedezettről, a legjobb és legrosszabb igazolásról. A sort még hosszasan lehetne folytatni, mi azonban ennyi kategóriában hirdettünk győztest és dobogósokat. Persze szubjektív alapon.
Az év edzője: Michel
Szerintem nem meglepő, hogy Michel, a Girona edzője lett az első. Egy középcsapatot sikerült a dobogóra vinnie, nem akármilyen érzékkel igazolt a mester, és ahogy az előző cikkben is említettem, nagy valószínűséggel ő lesz majd Pep Guardiola utódja a Manchester Citynél. Egy tulajdonosi körhöz tartozik a City és a Girona, adja magát, hogy házon belülről pótolják majd a menedzsert.
A második helyre a bajnok – és BL-győztes – Carlo Ancelotti futott be, csak azért, mert neki egy összeszokottabb és erősebb keret állt a rendelkezésére, a harmadik pedig Ernesto Valverde lett, aki majdnem BL-helyre juttatta a Bilbaot, valamint sikerült megnyerniük a Spanyol Kupát. Mindez úgy, hogy csak baszkokat igazolhatnak, hatalmas szó.
Az év játékosa: Jude Bellingham
Sok pénzbe került, de megérte az árát. A Real Madrid támadó középpályása felkavarta az állóvizet, Vinicius Jr.-nak és Rodrygonak is új szerepkört kellett találni, hogy Jude Bellinghamnek helye legyen. A változtatás bejött, az angol játékos 19 góllal zárt (karrierje legjobbjával), főszerepet vállalt a bajnoki cím megszerzésében, illetve a Bajnokok Ligája-győzelemben is. A szezon utolsó harmadában több volt a gyengébb meccse, ezt is el kell ismerni.
Nálunk a top3-ba még Isco, valamint Savio fért be. Utóbbit nem hiába szerződtette a Manchester City, előbbi pedig a sikertelen sevillai fél év után maradt a déli városban, csak a riválisnál. És ez a legjobb döntésnek bizonyult. A hátán vitte a csapatot az egész szezonban, és ha nem sérült volna meg a Las Palmas ellen, most készülhetne az EB-re.
Az év felfedezettje: Pau Cubarsí
A semmiből robbant be a Barcelona csapatához Pau Cubarsí, akinek értéke a Transfermarkt alapján hónapok alatt többszöröződött meg. Amikor feltűnt, alig 1 milliót ért. Most már 25-öt. Kényszerből került a kezdőcsapatba (Andreas Christensenből középpályást csináltak, akkortájt pedig sok volt a sérült is), Cubarsí viszont 17 évesen is felvette a kesztyűt a legjobb támadókkal. Emlékezetes meccset játszott a BL-ben a Napoli ellen, ahol Victor Osimhent tüntette el, de a LaLigában is voltak remek pillanatai.
A második helyre szintén egy Barcás került, tavaly még a harmadosztályban futballozott Fermín Lopez, és el akarták adni. Ha nincs Xavi, lehet, süllyesztőben lenne a fiatal középpályás. Így azonban megmutathatta mit tud, és élt is ezzel a lehetőséggel.
**Az Általános Felhasználási feltételek érvényesek, csupán a maximális bónusz összeg és a % növekedett. Kizárólagosan új játékosok számára elérhető, mivel ez egy Üdvözlő Ajánlat. Érvényesség január 25. végéig.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
A harmadik helyre a Girona balbekkje, a Real Madrid nevelése, Miguel Gutierrez került, aki anno már a Madridban is kitűnt néha, de ahhoz kevés volt, hogy Marcelot kiszorítsa. Így került egy kiscsapathoz, ahol viszont a szezon egyik legjobbja lett.
A legjobb igazolás: Artem Dovbyk
Amikor a legjobb igazolásokat választottuk ki nem csak a teljesítményét vettük alapul, hanem az árát is. Így lett az első Artem Dovbyk, az ukrán csatár, akit 8 millióért szerződtettek, és a szezon végén gólkirályi címet ünnepelhetett Robert Lewandowskit és Alexander Sörlothot megelőzve. A csatár leigazolásával voltak/vannak problémák, ami még megoldásra vár, ez azonban nem von le semmit az értékéből.
A második helyre Isco került, akit ingyen szerzett meg a Real Betis, korábban ugyanis felbontotta szerződését a Sevillával. Isco 29 mérkőzésen lépett pályára a bajnokságban, és 19-szer ő lett a meccs legjobbja. Hiába múlt már el 30, hiába nincs helye a modern futballban az irányító középpályásoknak, Isco tudott változtatni, végül 8 góllal és 5 gólpasszal zárt.
A harmadik Jude Bellingham nálunk, az okokat fentebb már részleteztük.
A legrosszabb igazolás: Vitor Roque
Nehéz dolgunk volt, amikor a legrosszabb igazolásokat kerestük. Volt belőlük bőven, de kiemelkedően rossz csak egy: Vitor Roque. A fiatal braziltól túl sokat vártunk, túlságosan nagy hype vette őt körül, és ehhez képest a teljesítmény jócskán elmaradt. A támadó megilletődötten futballozott, nem találta a helyét, de ez nem csak a játékos, hanem talán Xavi és a társak hibája is. Ha a következő szezonban sem tud kitűnni, javulni, akkor félő, hogy előbb vagy utóbb a szemünk előtt tűnik majd el, mint a szintén tehetségnek és Messi-utódnak kikiáltott Bojan Krkic.
A második helyre Fran García került. A Rayo Vallecano egykori balbekkje felszántotta a pályát, míg a harmadik számú fővárosi csapatban futballozott, a királyiaknál ebből semmit nem mutatott. Gyámoltalan, sok hibával tarkított fociját nem sokáig tűrte Ancelotti, és Ferland Mendy visszakerült a kezdőbe. És ott is maradt. Amikor ő nem volt elérhető, a mester sokszor inkább Eduardo Camavingát tette a balhátvéd posztra, ami sokat elárul Garcíáról. Ettől ő még egy jó futballista, de egy kicsit sokat hibázott, ami nem megengedhető ott.
A harmadik hely már tényleg csak „pofára ment”. Sok gyenge igazolás volt, egyedül azért döntöttünk Cesar Montes mellett, mert peches a mexikói védő: Miután az Espanyol kiesett a másodosztályba, Montes az Almeriához igazolt. Ami idén esett ki. Könnyen lehet, hogy Montes marad az élvonalban, de intő jel lesz ez jövendő csapatának…
Ez lett volna a második rész, nemsokára jövünk az álomcsapatunkkal!