A magyar foci utolsó nagy diadala
A hazai sajtó ugyan aggódott az 1964-es olimpiára utazó magyar labdarúgó-válogatottért, pedig nem kellett volna: a Lakat Károly által irányított együttes a torna legtöbb gólját lőve aranyérmet szerzett. Ráadásul az öt mérkőzésen tizenkét gólig jutó Bene Ferenc lett az olimpiai futballtorna gólkirálya.
Furcsa kettősség jellemezte a magyar futball 1960-as éveit. Egyrészről szépen lassan kezdett ellépni a magyar foci mellett Nyugat-Európa futballja. A nyitottabb társadalmi-politikai helyzetben lévő országok klubjai elkezdtek üzleti, piaci alapú logika mentén tekinti a labdarúgásra – a kiadásaikat a labdarúgásból származó bevételekből (játékos eladás, jegybevétel) finanszírozták.
Ezt a szemléletet a televízió megjelenése pedig tovább erősítette. (Csak egy érdekesség: a tengerentúlon már az 1950-es évek végére a kialakultak a főbb műsorformátumok, és a kereskedelmi televíziózásba jelentős pénzek áramoltak.) A szocialista államok persze továbbra sem üzletként, sokkal inkább a hatalom legitimációs eszközeként, politikai tőkeként tekintettek a sportágra.
Másrészről elmondható, hogy a magyar futball tekintetében mind válogatott, mind klubszinten nagyszerű sikerekről, eredményekről lehet beszámolni. A Ferencváros 1965-ben Vásárvárosok Kupáját nyert. A Fradi labdarúgója, Albert Flórián 1967-ben Aranylabdát kapott.
A nemzeti csapat 1966-os angliai világbajnokságon legyőzte az akkor már kétszeres vb-győztes Brazíliát. Sőt, az olimpiai labdarúgó-válogatott 1964-ben Tokióban, s négy évvel később 1968-ban Mexikóban is aranyérmet szerzett.
„Ha felébred labdarúgóinkban a fokozott felelősségérzet, amely a magyar labdarúgásért aggódó közvélemény jogos várakozásából fakad, úgy csapatunknak is a lelkileg, fizikailag és szakmailag legjobban felkészült együttesek sorában kell szerepelnie”.
írta az 1964-es Tokiói olimpiai előtt a Népsport
Világklasszis csatár: hat gólt vágott egy meccsen Bene Ferenc
Az első Ázsiában rendezett ötkarikás játékokra utazó magyar labdarúgó-válogatottra előzetesen három csoportmérkőzés várt, de ebből végül csak kettő lett, Észak-Korea néhány játékosa ugyanis megtagadta a részvételt.
Rögtön az első csoportmeccsen érzékeltette a magyar válogatott, hogy bizony az aranyéremre pályázik: a Lakat Károly által irányított csapat 6:0-ra nyert Marokkó ellen. A lila-fehér szurkolók által csak a Góleádornak becézett Bene Ferenc ekkor is jelét adta világklasszis tudásának, egymaga szerezte a csapat mind a hat gólját.
És mivel a Jugoszlávia is legyőzte Marokkót már csak az volt a kérdés, melyik csapat jut első helyen tovább csoportjából. A korabeli csúcsfutballtól igen távol élő japán közönség olyan sziporkázó, tizenegy gólos meccset látott, amilyet talán azelőtt még soha.
Óriás nyereményt fizetett volna: 11 gól esett a jugoszlávok elleni meccsen
„Az olimpia helyszínén elragadtatással beszélnek az együttes teljesítményéről, mert az olimpiai tizenegy olyan játékot produkált a jugoszlávok ellen, amellyel magyar csapat már régen rukkolt ki”.
értékelte a Népszabadság a végül Magyarország által 6:5-re megnyert találkozót
A Jugoszlávia ellen négy gólt szerző Csernai Tibor a negyeddöntőben, Románia ellen is remekelt, a Tatabánya csatárának két gólja, na meg Gelei József a 81. percben kivédett büntetője kellett az elődöntőbe jutáshoz.
A magyar válogatottnak az Egyesült Arab Köztársaság nem okozott gondot, s egy könnyed 6:0-ás győzelem az olimpiai döntőt jelentette.
Csúcsra ért a magyar foci Csehszlovákia ellen
A magyar csapat meghajlással üdvözölte a Csehszlovákia elleni döntő előtt a Tokiói Nemzeti Stadionban helyet foglaló 75 ezer nézőt, amit a közönség hatalmas tapssal hálált meg.
Ahogy teltek a percek úgy lett egyre nyugodtabb, magabiztosabb, a kezdetben kissé ideges magyar csapat, amely végül a torna gólkirálya, Bene Ferenc két góljának köszönhetően 2:1-s győzelmet aratott. A labdarúgó-válogatott aranyérmével igencsak megnyugtatta a torna előtt aggodalmaskodókat.
„A fiúk megértették azt, hogy a szó igaz értelmében valóban csak verejtékes munkával lehet eredményeket elérni. A döntő mérkőzésen mindenki remekül küzdött, főleg a lelkesedés és a fegyelmezett játékfelfogás vezetett győzelemre. Annak különösen örülök, hogy éppen október 23-án tudtunk ekkora örömet okozni a magyar népnek!”
fogalmazott a szövetségi kapitány, Lakat Károly a győzelmet követően
A magyar csapat pedig négy év múlva megvédte címét, de ez már egy másik történet.
Felhasznált források
Balogh Renátó – Dajnoki Krisztina – Bácsié Bába Éva: Miért beteg a magyar futball még mindig? – A magyar labdarúgás játékos piacának jellemzése.
- researchgate.net
- fifa.com
- magyarfutball.hu
- index.hu
- fourfourtwo.hu
- hu.wikipedia.org
Sokéves sportújságírói tapasztalattal rendelkező szakértői csapatunk mindig igyekszik a legérdekesebb hírekkel és elemzésekkel szolgálni a sportvilágból.
