2012 után újra Európa csúcsán a Chelsea!
Szombaton végére értünk a 2020/2021-es Bajnokok Ligája idénynek. Két angol csapat, a Manchester City és a Chelsea jutott el a fináléig, melyet nem az előzetesen kijelölt helyszínen (Isztambulban) rendeztek meg, a koronavírus miatti korlátozások arra késztették a szervezőket, hogy új helyszínt találjanak. Végül Portugáliára, Porto városára és az Estádio do Dragãora esett a választás.
Itt mérkőzött meg egymással Pep Guardiola és Thomas Tuchel együttese. Lássuk, mi történt a találkozón!
Manchester City – Chelsea: 0-1
G.: Kai Havertz
Némiképp meglepetésre Pep Guardiola csak a kispadon hagyta azt a játékost, akit előszeretettel „használt” az egész szezonban: Gabriel Jesust. Sokan kapták rá fel a fejüket, hogy Raheem Sterling sétált ki a zöld gyepre. A középpályára visszahúzódott Bernardo Silva, így Rodri is csak a padon üldögélt.
Elmondható volt tehát, hogy Guardiola nem védekezésre rendezkedett be – amit nem is vártunk tőle -, de ez egy fokkal bátrabb húzás volt, mint amire számítottunk.
Thomas Tuchel a Havertz – Mount – Werner trióban bízott elől (Pulisic és Zijes kárára), más meglepetés itt nem volt, nagyjából erre a 11-re, erre a felállásra gondolt mindenki.
Előzetesen a fogadóirodák sokkal esélyesebbnek tartották a manchesteri alakulatot, de a Chelsea megmutatta, hogy az esélyeket néha félre kell tenni, és inkább nem foglalkozni vele. Az kifejezetten örömteli volt, hogy két valóban támadó felfogásban pályára lépő csapatot láthattunk, és bár a Manchester City birtokolta az elején többet a labdát, a veszélyes szituációk Ederson kapuja előtt alakultak ki.
Timo Werner helyzetkihasználásáról már párszor ejtettünk szót ebben a szezonban, és ezeket nem feltétlenül mi mondtuk, hanem a szakértők és a kékek szurkolói. Na, erre tett rá egy lapáttal a német támadó. Ugyanis háromszor is gólt szerezhetett volna a meccs első negyedórájában, de rendre rossz megoldást választott.
Előbb a 10. percben lyukat rúgott ígéretes pozícióban, majd a 14.-ben szinte hazaadta a labdát a City brazil kapusának, végül kissé kiszorított helyzetben az oldalhálóba lőtt.
Odát a Citynek egy lehetősége volt, vagy inkább lehetett volna, ha Sterling jól vesz át egy hosszú indítást. Mivel nem így tett, ezért Reece James utolérte válogatott társát, és Édouard Mendyvel összefogva elhárították a veszélyt.
Jobb volt a Chelsea, ezt be kell látni, a Manchester City támadásaiba folyamatosan hiba csúszott, a londoniak jobban haraptak elől és hátul is.
Azonban hiba csúszott a gépezetbe, és a 38. percben megsérült Thiago Silva, a Chelsea tapasztalt bekkje, aki egyfajta vezérként is funkcionált a csapatban. Andreas Christensen lépett pályára helyette, a brazil pedig mezébe temette az arcát a kispadon szomorúságában.
Aki azt hitte, hogy ezt a sokkot a City kihasználja tévedett. A 42. percben ugyanis megszerezte a vezetést a Chelsea: Mason Mount a félpályánál vette észre, hogy Kai Havertz leválik emberéről, és – ahogy a nagykönyvben meg van írva – fantasztikus labdát rakott a német elé. Havertz a kifutó Ederson mellett elpöccintette a labdát, majd (egy kis hezitálás után) az üres kapuba gurított.
A fordulást követően a City mindent megpróbált, de a forgatókönyv nem változott: A Chelsea védelme remekül zárt, így kifejezetten gólhelyzetig nem is jutottak el az iparváros futballistái. Ráadásul ott is történt egy kényszerű csere. Kevin De Bruyne és Antonio Rüdiger nagyon csúnyán összefejeltek, aminek a vége az lett, hogy a belga könnyeivel küszködve, már feldagadt arccal támolyog le a pályáról. Azóta pedig kiderült, hogy mi történt De Bruynével.
Támadót támadó váltott, jött Gabriel Jesus, de helyzete a „vendégeknek” volt: Christian Pulisic dönthette volna el a találkozót, Ederson mellett nagy helyzetben el is tudta lőni a labdát, de szerencsétlenségére a kaput nem találta el. Hatalmas lehetőség volt.
Nyomott tovább a City, már Kun Agüero is pályán volt, de segíteni ő sem tudott.
**Az Általános Felhasználási feltételek érvényesek, csupán a maximális bónusz összeg és a % növekedett. Kizárólagosan új játékosok számára elérhető, mivel ez egy Üdvözlő Ajánlat. Érvényesség január 25. végéig.
*F. Feltételek érvényesek! Kattints a "Fogadj most!" hivatkozásra a részletekért
A mérkőzésen a felettébb visszafogott Mateu Lahoz hétperces hosszabbításról döntött, és a City ebben a hét percben már az utolsó tartalékait mozgósította. A 96. percben Rijad Mahrez 16 méteres lövése centikkel kerülte el a bal felsőt, Mendy megnyugodhatott, mert már ő is tudta: Mire kirúgja a labdát, a bíró hármat fog fújni a sípjába.
Így is lett, a spanyol játékvezető véget vetett a találkozónak, a City játékosai hol a földön feküdtek vagy térdeltek, hol a könnyeiket próbálták meg visszatartani. Volt, akinek ez sikerült, volt, akinek nem. Sergio Agüeronak ez volt hivatalosan is az utolsó mérkőzése a Manchester Cityben, nála eltörött a mécses.
A Chelsea játékosai, stábtagjai pedig örömükben a pályára szaladtak. Majd az eredményhirdetést követően César Azpilicueta, a Chelsea csapatkapitánya magasba emelhette a jól megérdemelt trófeát.
Ősszel nem sokan mondták volna meg, hogy végül Wernerékhez kerül a BL-trófea, ám Thomas Tuchel érkezése mindent megváltoztatott. A londoniak számára a sorsolás sem volt a legegyszerűbb, nehéz ellenfeleket ütöttek ki a versenyből: Atletico Madrid, FC Porto, Real Madrid, Manchester City. Nem semmi névsor…
Valahol sorsszerű volt, hogy ki nyeri ezt a Bajnokok Ligája idényt. Hogy miért? Máris elmagyarázzuk!
Furcsa érdekességek
Az alább felsorolt tények inkább a mókás érdekesség kategóriába tartoznak, mégis, valahogy az ember hátán futkos a hideg az információk olvasásakor. Összeszedtünk pár hasonlóságot a Chelsea 2012-es és 2021-es győzelméből. Lássuk, miért volt „egyértelmű”, hogy a Chelsea ülhet fel Európa tronjára!
1.: 2012-ben a 29 esztendős Petr Cech védte a Chelsea kapuját, akit a Rennes-től igazoltak. Most a 29 éves Édouard Mendy, aki szintén a francia csapattól érkezett.
2.: 2012-ben és 2021-ben is Barcelona – Athletic Bilbao kupadöntőt rendeztek Spanyolországban.
3.: Roberto Di Matteo, a 2012-ben BL-t nyerő Chelsea akkori menedzsere május 29-én született, aznap, amikor az idei BL-döntőt rendezték.
4.: A 2011/2012-es szezonban a Manchester United elszenvedett egy 6-1-es vereséget, ahogy idén is. Akkor a Manchester City kalapálta el őket nagyon, idén a Tottenham. És mindkét meccsen kiállítottak egy játékost a MU-ból!
5.: A Chelsea csapatkapitánya, John Terry 2012-ben 31 esztendős volt. Ahogy most César Azpilicueta is…
6.: A 2011/2012-es szezonban a londoniak öt gólt kaptak a Stamford Bridge-en. Akkor az Arsenaltól. Idén a West Brom hintett egy ötöst ugyanott.
7.: Didier Drogba, a Chelsea játékosa hat gólig jutott a Bajnokok Ligájában abban az évben. Kettőt fejjel szerzett, hármat bal lábbal, egyet pedig jobbal. Ahogy idén Olivier Giroud is.
8.: Roberto Di Matteo együttese a negyeddöntőben egy portugál csapatot ütött ki, az elődöntőben pedig egy spanyolt. Most a Porto és a Real Madrid járt ugyanígy.
Mi történt? Szakadás a tér-idő kontinuumban? Vagy rendszerhiba a mátrixban? Vagy csak pár random tény, és a véletlenek így hozták?
Teljesen mindegy, gratulálunk a Chelsea csapatának a Bajnokok Ligája győzelemhez!